A február 24-én érkező telihold arra ösztönöz, hogy légy bátor és nézz szembe a jelenlegi körülményeiddel! Nézhetsz a kihívásokra úgy, mint amik fejlődést és felhatalmazott állapot elérését kínáló lehetőségek, ahelyett, hogy akadályokként tekintenél rájuk. A kihívások attól még ott lesznek és cselekvésre ösztönöznek, viszont a róluk alkotott nézőpontod a te választásod, és ez jelentősen befolyásolja azt, hogy azokat hogy éled meg és milyen lelki állapotban.

Az életedben felmerülő legnagyobb kihívások rejtik a legjelentősebb ajándékokat, melyeket a világnak adhatsz!

Már a Halak időszakában vagyunk. Ez az utolsó jegy a zodiákusban. A lezárás, elengedés időszaka. Emlékeztet minket arra, hogy mielőtt új magokat ültetnék az életünk termékeny talajába, először meg kell teremtenünk számukra azt az üres teret, amiben fejlődni tudnak majd. Ki kell ürítenünk az elménket, elengedni ragaszkodásokat, kötöttségeket és elvárásokat, amelyek korlátozzák ezt a kiteljesedést.

A telihold gyógyulást hoz számunkra

Itt az idő, hogy csak üljünk a fájdalmunkkal, szeretettel és együttérzéssel. Azért vagyunk itt, hogy valamilyen módon a tehetségünket kamatoztassuk és értéket teremtsünk ebben a világban. Ahhoz, hogy ezeket az ajándékokat másokkal is meg tudjuk osztani, fel kell ismernünk őket. Ehhez pedig elsősorban gyógyulnunk kell, ugyanis ahhoz, hogy a lelkünk esszenciája megmutathassa magát, először le kell vetkőznünk mindazokat a magunkba olvasztott mintákat, amelyeket másoktól, a környezetünktől vettünk át és váltak identitássá számunkra.

Előfordulhat most, hogy azt várod magadtól, hogy tökéletes légy és tudd mindenre a választ. Sok minden van, ami felett hatalmunk van az életben, de nem irányíthatunk mindent. Történhetnek olyan események, amik egyszerűen az élet részei és semmit nem tehetünk, hogy megakadályozzuk őket. Ugyanígy vannak dolgok, melyek megvalósulását szintén nem tudjuk kikényszeríteni. Van egy finom határ aközött, hogy mennyit vagyunk képesek ezekből tudatosan irányítani és mennyit kellene elfogadnunk a sors kezeként.

Ez annyit tesz, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy hibát követtünk el vagy nem tettünk eleget vagy rosszul döntöttünk, vagy nem bíztunk az intuíciónkban. Amikor minden helyzet eredményét kontrollálni akarjuk, akkor biztos, hogy lesz olyan, amikor nem járunk sikerrel. Mert azt a valamit nem kell irányítanunk. Csak meg kell élnünk. Nem kell, hogy tökéletes legyen valami vagy egy adott ütemtervet kövessen, ami esetleg tükrözi az erőfeszítéseinket. Az élet rendetlen, kaotikus és gyönyörű.

Milyen megélésekre számíthatsz mostanában

Amikor elvárjuk magunktól, hogy tökéletesek legyünk, akkor óriási nyomás alá helyezzük magunkat, hogy mindig mindent tudnunk kell és nem kérhetünk segítséget. Elkezdünk halogatni, döntésképtelenné válunk és visszatartjuk saját magunkat a bukástól való félelemből, mert nem merünk hibázni. Pedig a hibáinkból tudunk tanulni. Azt várjuk magunktól, hogy mindenben kiválóságok legyünk és mindig irányítsuk az eseményeket. Ez roppant kimerítő. Ebben a folyamatban megfeledkezünk a saját briliáns talentumainkról és ragaszkodunk a tökéletességhez, ami egyébként egy elérhetetlen cél. Nem létezik. Szorongunk lényegtelen hibákon, amiket elkövetünk és szükségtelenül gondoljuk át újra és újra az ezzel kapcsolatos részleteket.

Olyat is érezhetsz mostanában, hogy indokolatlan az, amikor mások dicsérnek vagy elismernek, esetleg azt ecsetelik, hogy mennyire méltó vagy, milyen értékes. Talán azt érzed, hogy nem érdemelsz elismerést vagy dicséretet azért, amit teszel. Ez eredményezheti azt, hogy képtelenek vagyunk ilyenkor a bókok és dicséretek fogadására. Elfelejtjük ünnepelni a sikereinket, mert azt érezzük, hogy érdemtelenek vagyunk rájuk vagy nem elég nagyok azok a sikerek, hogy elismerést érdemeljenek. Talán meg sem engedjük másoknak, hogy ünnepeljenek bennünket. Úgy érezzük, mintha csalók lennénk a saját életünkben.

Viszont, amikor elfogadjuk a saját tökéletlenségünket, akkor megengedjük magunknak azt, hogy megjelenjünk a világban és másoknak is az igazi önvalónkban. Meg merjük mutatni magunkat. Fel merjük vállalni magunkat. És persze, hogy követünk majd el hibákat, hozunk esetleg rossz döntéseket időnként és lehet, hogy többször is elbukunk mielőtt elérnénk a sikert, de ezt jelenti embernek lenni. A hibák a folyamat részei és ez a folyamat mindenkinek más.

A perfekcionizmus elengedésével véget vethetünk annak, hogy haragban, megvetésben és bűntudatban éljünk.

Telihold idején szembesülhetünk olyan érzelmekkel, amelyeket nem sikerült feldolgoznunk akkor, amikor először megjelentek és éreztük őket. Most is csak az a feladat, hogy ülj ezekkel az érzésekkel és tudd, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szeressenek.

Rendkívül fontos, hogy nem kell megbánnod korábbi döntéseket, amiket hoztál vagy szenvedned olyan dolgok miatt, amiket akkor még egyszerűen nem tudhattál.

A megbocsátás ereje

A gyógyulás folyamatában önmagunknak is megbocsáthatunk, amiért akkor arra voltunk képesek. Maga a megbocsátás ugyanis az egyik legnehezebb formája az elengedésnek. Különösen az, amikor magunknak bocsátunk meg. Amikor másokkal és magunkkal szemben haragot tartunk és megvetést érzünk, akkor megakadályozzuk a saját tisztánlátási képességünket és elvágjuk magunkat azoktól az energiáktól, amelyeket tapasztalni szeretnénk.

A haragtartás megakadályozza azt, hogy érezzük és kifejezzük a hálánkat, méghozzá szeretettel és együttérzéssel, hiszen egy alacsonyabb rezgésmintában tart minket.

Minden telihold belső munkára sarkall és lehetőséget ad számunkra, hogy bepillanthassunk a saját tudatos elménk mögé az eddig számunkra rejtett tudatalatti minőségeinkbe. A telihold segítségével magasabb rezgésre emelkedhetünk az elengedés és megbocsátás által.

Egyensúly keresés

A két állapot, ami most munkálkodhat benned egyensúlyt keresve, az az irányítás és a bizalom. Mondom is, hogy hogy értem ezt. Egyik részről ott van bennünk, hogy kövessük az univerzum rendező elvét és engedjük át az irányítást a nálunk nagyobb erőnek, adjuk át magunkat az ismeretlennek és legyünk türelmesek, miközben nézzük, ahogy az életünk kibontakozik.

A másik oldalról viszont az áramlás engedése mellett választjuk azt is, hogy némi irányt szabunk a dolgainknak. Míg a bizalom és megengedés fontos, ugyanakkor az irány, a cél és útmutatás is része a folyamatnak. Az univerzum válaszolni fog az általad kitűzött határidőkre és keretekre, ha úgy döntesz, hogy meghatározol valamit. Nem kell örökre türelmesen ücsörögnöd egyhelyben. Támaszthatunk ilyenkor ésszerű elvárásokat. Kérhetjük például, hogy lássunk egy jelet az elkövetkező 6 hónapban. Aztán már csak az a dolgunk, hogy bízzunk abban, hogy ami nem alakul ki az általunk szabott idővonalon, az lehet, hogy egy jel arra, hogy irányt váltsunk.

Erre próbálj most nagyon tudatos lenni

Óvatosan most azzal, ha megpróbálunk kimenekülni helyzetekből, esetleg függőségekbe menekülünk. Ez jele lehet annak, hogy nincs elég éles határ köztünk és a körülöttünk lévő világ között. Összemosódhatnak ilyenkor érzelmek és benyomások és ahelyett, hogy ezeket kiválogatnánk, hogy mi tartozik hozzánk és mi az, ami a környezetünké, helyette menekülünk evésbe, sorozatnézésbe, alkohol vagy drog fogyasztásba, szinte bármibe, ami segít elszakadnunk az élet tapasztalásától.

Az is ide tartozik, amikor elveszünk az empátiában és mindent IS érzünk, ezáltal elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Ilyenkor képtelenek vagyunk megkülönböztetni a saját érzéseinket valaki másétól. Túlságosan kifelé irányítjuk a figyelmünket, addig is elkerülve azt, hogy önmagunkra figyeljünk.

Ha ilyesmit tapasztalsz, akkor már az első lépés a gyógyulás felé maga az, hogy tudatossá válsz ezekre, hogy ez van. Az elengedés itt kezdődhet. Ha ezen elkezdesz tudatosan dolgozni, akkor hosszú távon az eredmény az lehet, hogy idővel megtapasztalhatod, hogy már nem reagálsz mindenre, hiszen irányításod alatt tartod a saját belső és külső világodat azáltal, hogy szereted és elfogadod magadat teljesen és tudod, hogy a hatalmas univerzum része vagy te is. Ez a kapcsolódás felszínre hoz mély bölcsességeket és kreatív alkotó erőt és emlékeztet minket folyamatosan arra, hogy elég jók vagyunk. Minden, amit teszünk tökéletes harmóniában van az univerzális erőkkel, ami annyit tesz, hogy nem tudunk hibázni. 😀 Fura ugye?

Ebben az állapotban könnyű felismerni azt, hogy mit is adhatsz TE a világnak. Hiszen látod az egyedi fényedet és látod, ahogy mások is fényeskednek. Megérted, hogy a fényedre szüksége van a világnak és hogy elég jó is az a világnak. Csak annyi a dolgod, hogy megosztod másokkal a közösség javára. Itt már a feladatunkat éljük. Szóval ezek elég szép kilátások, amik motiválhatnak most arra, hogy most fejest ugorj az önismereti utazásba, hiszen ilyen eredmények várnak rád, ha kitartó vagy és elkötelezett.

Ha azt választod, hogy tompítod a fényedet, mert úgy érzed, hogy nem méltó mások elismerésére vagy valamilyen módon csalásnak érzed, olyankor a közösséget fosztod meg valami csodálatostól.

Előfordulhat az is, hogy számodra nagyon intenzív vagy kihívásokkal teli beszélgetésben találod magad valakivel. Ezek áttörésekhez vezethetnek és gyógyuláshoz, de először lehet, hogy összetörnek vagy arra késztetnek, hogy elmenekülj. Ne menekülj, hanem éld meg, bármilyen kényelmetlen is! Mély levegő!!!

Ha leírod ezeket a megéléseket engedd, hogy a kérdések és válaszok is felmerüljenek benned. Maradj kíváncsi arra, hogy mit tudhatsz még meg önmagadról, ami felszínre jöhet ahelyett, hogy védekezni kezdesz és elkerülővé válsz.

Ha nagyon nehéznek érzed, akkor érdemes segítséget kérned egy segítő szakembertől, esetleg információt gyűjtened vagy választhatod a mentor programomat is, ahol többek között kifejezetten ilyesmivel is foglalkozunk. Bármilyen módszerhez folyamodhatsz, ami segít számodra a következő szintre fejlődni. Köteleződj el a saját boldogságod és felszabadulásod mellett, hogy szembe nézhess a kihívásokkal és nehézségekkel és tágíthasd a komfortzónádat!

Határhúzás

Itt az idő, hogy megvizsgáld milyen határokra van szükséged ahhoz, hogy tisztelni tudd önmagadat, az utadat, a gyógyulásodat, a fejlődésedet. Kinyilvánítani mások felé és betartatni velük olyan határokat, amelyek védelmezik a belső békédet és a küldetésedet, a célod felé haladásodat. Előfordulhat, hogy az univerzum teszteli most, hogy tudsz e hű maradni a saját NEM-eidhez anélkül, hogy bűntudatot éreznél. Vedd észre, ha érkezik bármi, ami elvonja a figyelmedet és fókuszodat a számodra fontos dolgokról! Merj nemet mondani, elsétálni és visszairányítani a fókuszodat az ösvényedre!

Engedd el végre az irányítást és ismerd fel a korlátjaidat! Amikor átadod az irányítást teret adsz az elképzelhetetlennek. Ahelyett, hogy mindent görcsösen irányítani akarsz a legapróbb részletekig, engedd, hogy az univerzum átvegyen tőled a terhekből és vezessen!

Engedd, hogy dicsérjenek, elismerjenek, lásd magadat az ő szemükön keresztül! Lásd, hogy megérdemled! Nem kell senkihez hasonlítani magadat! Számodra tökéletes módon bontakozik ki az életed. Ha nem is tudsz mindent, eleget tudsz ahhoz, hogy fejlődni tudj! Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy az univerzum részese legyél. Már most a részese vagy!

Találd meg az egyensúlyt aközött, hogy mikor kell cselekedned és mikor kell bíznod az élet áramlásában!

A Gyakorlati tipp

Kérdések, amiket most érdemes feltenni magadnak:

• Mit kell megbocsátanom? Magamnak vagy másoknak kell e megbocsátanom valamit?

Tudd, hogy az, hogy valakinek megbocsátasz az nem azt jelenti, hogy vissza kell őt engeded az életedbe. Amikor megbocsátunk másoknak, azt nem értük tesszük, hanem önmagunkért. Maga a megbocsátás a te saját rezgésedről szól, senki másról.

• Ki lennél, ha elengednéd a félelmedet, a perfekcionizmust és az érdemtelenséget?
• Hol vártál eddig túl sokat magadtól? Hol vártad magadtól azt, hogy tökéletes légy és mindent tudj
• Hol felejtettél el bízni az életben és a rendező elvben? Hol helyeztél túl nagy irányítást a saját kezedbe aztán bántottad magadat amiért valami nem a terveid szerint sikerült?

Lehet, hogy most nem akarsz válaszolni ezekre a kérdésekre, hiszen ezek felszínre hozhatnak olyan emlékeket vagy korábbi tapasztalatokat, amiket ideje feldolgozni, meggyógyítani, megbocsátani és elengedni. Én mégis erre bátorítalak, hiszen most választhatod a saját gyógyulásodat!